Reviewer

A kérdés megválaszolása, hogy milyen legyen egy Prince of Persia játék, már majdnem olyan nehéz, mint a Need for Speed sorozattal kapcsolatos ugyanez. Harmincöt évvel ezelőtt egy oldalnézetes platformer, huszonöt évvel ezelőtt pedig egy 3D-s horror volt az aktuális PoP, aztán jött 2003-tól a The Sands of Time-trilógia, majd 2008-ban egy cel-shaded grafikájú újrakezdés, 2010-ben pedig a The Forgotten Sands-szel ismét visszaugrott egyet, de akkor már mindenki az Assassin's Creed sorozatában élvezte a kardozós-mászkálós játékmenetet, és nem igazán érdekelte a időmanipulálás.

Miért ne lehetett volna a következő rész ismét egy oldalnézetes játék? Ezt gondolta a Ubisoft is, amely a The Lost Crownhoz hasonlóan a Rayman játékokért felelős montpellier-i stúdióját bízta meg a fejlesztéssel. Ez egy spin-off és újrakezdés, egy új irány és egy új kezdet, olyan játék, amely nem csak a Prince of Persia rajongóit célozza meg, és nem is érdemes elvárni tőle, hogy reprodukálja a The Sands of Time és társainak nyújtotta élményt. Ha ezt elfogadjuk, egy kiváló minőségű metroidvaniát élvezhetünk.

A változások sorozata a sorozat eddigi részeihez képest ott kezdődik, hogy nem a Perzsiai herceget irányítjuk, hanem őt kell megmentenünk: Ghasan herceget döbbenetes árulással elrabolják, és a Qaf hegyre viszik, míg mi pedig üldözni kezdjük. A főszereplő Sargon, az Immortalok egyike - ez a csoport hét kiváló harcosból áll, akik különböző eszközökkel küzdenek az ország biztonságáért. Sargon a legfiatalabb közülük, két jelentős méretű karddal harcol, de minél többet fedez fel a furcsa, számára ismeretlen, misztikus helyszínből, annál több képességre tesz szert.

A harcrendszer látszólag egyszerűnek indul, de valójában meglepően mély, amire főleg akkor jövünk rá, amikor befejezzük a pár óra elteltével elérhető tutorialt. Itt megismerhetjük a lehetséges kombinációkat, mozdulatokat és új eszközeink képességeit.

Nem mindegy, milyen irányba csapunk, és az sem, hogy meddig nyomjuk le a támadás gombját, illetve mi követi azt. Fontos a hárítás és a kitérés is, a bossharcok során ezek nélkülözhetetlenek, és minél többet fejlődik harcosunk, annál több lehetőséget kell kihasználnunk a küzdelmekben. Messze nem soulslike, de nem szabad alábecsülni, még a legalapabb ellenfelek is veszélyesek lehetnek, ha félvállról vesszük őket.

Mivel egy metroidvaniáról van szó, hatalmas területet kell bejárunk, amelynek egyes pontjai eleinte nem megközelíthetők, szükségünk van egy meghatározott fegyverre vagy képességekre a továbbhaladáshoz. Sok lehetőségünk van eltérni az útvonalról, és ha egy helyen nem találunk semmit, könnyen visszafordulhatunk. A felfedezés alapja az élménynek, és csak bizonyos pontokról tudunk teleportálni, amelyek közül az első csak 3-4 óra játék után válik elérhetővé.

A Ubisoft által kialakított játékterület hatalmas és változatos: 13 különböző biomban járhatunk, és míg egyesek főleg külső megjelenésben és ellenfelekben különböznek, mások például olyanok, ahol a lépcsők mozognak, és ezzel játszanunk kell a haladáshoz. A harc mellett fejtörők és ügyességi kihívások is vannak, és előfordul, hogy a harcokat el is kerülhetjük, hiszen az ellenfelek újra megjelennek, miután legyőztük őket.

A játék elején kiválaszthatjuk, mennyire akarunk szabadon felfedezni és mindent megjegyezni. A Guided módot ajánlom a kezdőknek, mert több ikont mutat, de még ezzel is nehéz kitalálni, hogy hogyan érjük el a küldetésjelölőt. Az a módszer, hogy csak elindulunk valamerre, és majd lesz valami, általában működik. A fontos pontokat lefotózhatjuk, hogy bármikor megnézhessük a térképen.