Reviewer

A Final Fantasy VII Remake, mely 2020 áprilisában látta meg a napvilágot, olyan új lendületet adott a Square Enix klasszikusának, hogy máig az egyik legjobban sikerült frissítésként emlegetik. Nem meglepő tehát, hogy a trilógia második epizódjának szánt Final Fantasy VII Rebirth bemutatója után a rajongók lelkesen reagáltak.

A bemutatón annyi derült ki, hogy a játék két lemezen érkezik PS5-re, és a hősök elhagyják Midgar jól ismert falait. Az idő múlásával a hype csak nőtt a Rebirth körül, különösen, hogy az ázsiai játékiparban ismét kiemelkedő év volt. A Like a Dragon (Yakuza) sorozat egy új mesterművet hozott létre, a Persona 3 Reload pedig kiválóan újragondolt változatban tér vissza.

És persze ne feledkezzünk meg a Tekken 8-ról sem! Most pedig itt van előttünk a Final Fantasy egyik legnépszerűbb részének második felújított epizódja, ami közben sokkal inkább reboothoz hasonlít, de lényegében egy újabb nagyszerű alkotás született a Square Enix műhelyéből.

A Rebirth sztorija meglehetősen összetett, mivel egy régi játék középső részéről van szó, melyet alaposan átszőttek – ami már az előző rész végén is nyilvánvalóvá vált. Nem a "filler" tartalomról van szó, hanem a konkrét események megváltoztatásáról.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért: Cloud és csapata elhagyják Midgar városát, hogy megkeressék Sephiroth-ot a végtelen vadonban. Bár látszólag egyszerűnek tűnik, valójában sok előzetes ismeretre van szükség – beleértve az eredeti játékot és a Crisis Core-t is –, hogy teljesen értékeljük a szálakat és utalásokat az események során.

A játék első részében egy visszaemlékezés indít, melyben követhetjük Sephiroth bukását és saját múltjának felfedezését. Ez a szekció továbbra is rendkívül erős, és a libabőr végigkísér az egész játék alatt, ami manapság ritka a videojátékok között.

A világtérkép elsőre hatalmasnak tűnik, de számos régióra van felosztva, így nincs egyetlen óriási járható terület, hanem sok kisebb terület. Nem olyan lineáris, mint a Final Fantasy XVI, inkább bonyolultabb, többszintű, rejtett ösvényekkel teli, és mindezt imádtam. Bár a játék valódi mérete kissé megtévesztő lehet, világos, hogy sok gyaloglásra és chocobo-lovaglásra ad okot.

Chadley is visszatér, és számos mellékküldetést kínál, melyek a térképen vannak megjelölve. Ezek nem mindenkinek szórakoztatóak, de számomra izgalmasak voltak. Bár ezek a tevékenységek nem teljesen újítók, többféle változatot kínálnak, beleértve a kincskeresést, az ősi relikviák felfedezését és a vadászatot is.

A mellékküldetések különböző részekre oszlanak, és a játékmenüben könnyen látható, így könnyen becsülhető, mennyi időt vesznek igénybe. Ez segített abban, hogy időben letegyem a kontrollert, hogy másnap fel tudjak kelni. Ezek a küldetések nem létfontosságúak, de hozzájárulnak a világhoz. A minijátékok szórakoztatóak, különösen a Queen’s Blood kártyajáték, valamint a chocobo-verseny, ami egyfajta Mario Kart koppintás. A Junon Parade ritmusjáték néha idegesítő lehet, de mégis kárpótol az élvezetes zongorajáték.