Képzelj el két teljesen eltérő személyiséget: az egyik legyen példás polgár, a másik pedig piti bűnöző (gondolj például a Nekem 8-ra) vagy éppenséggel egy szerencsétlen alak (Terhes társaság). Tedd őket egy helyre, lehetőleg kényszerből, mert önszántukból ritkán kerülnek össze.
Ezt a kényszert nevezhetjük később az alapötletnek. Valahogyan rá kell venned őket, hogy beszéljenek egymással. Ehhez szükség van egy közös élményre, ami megtöri a jeget – például üldözik őket (eredetileg csak az egyiket, de mivel most már együtt vannak, mindketten céltáblává válnak).
Legyen egy határidő is, különben a történet sosem érne véget. Aztán derüljön ki, hogy a példás polgár sem annyira makulátlan, míg a bűnözőről kiderül, hogy valójában egy jó szívű ember, akinek az élete valamikor kisiklott, de még van remény. Ennyi az egész.
Seth Gordon remekül alkalmazta ezt a formulát. Korábban már bizonyított a Négy karácsony és a Förtelmes főnökök című filmekkel, melyek tökéletesek arra, hogy „az anyád vigyázhatna a gyerekre, mi meg röhöghetnénk egy jót a moziban” kategóriába soroljuk őket.
A történet főszereplője, Sandy Patterson, élete nagy lehetősége előtt áll. Néhány kollégája saját céget alapít, ahova őt is hívják. Előbb azonban tisztáznia kell magát, mert valaki az ő nevével visszaélve bankkártyacsalást követett el, emiatt pedig a rendőrség látókörébe került.
Bár Sandy teljesen ártatlan, az ügy hivatalos tisztázása hónapokig is eltarthat.
Sandynak azonban nincs ideje várni, mivel felmondott a régi munkahelyén, közben a csaló teljesen leüríti a számláját, és a csekkek továbbra is érkeznek.
Ráadásul a felesége gyereket vár. Úgy dönt, saját kezébe veszi az ügyet: ha a csaló beismerő vallomást tesz az államukban, az eljárás gyorsan lezárulhat, és Sandy visszatérhet az életéhez. Már csak annyi a dolga, hogy elutazzon érte és hazahozza.
Ehhez kap egy hetet leendő cégtársai és a helyi rendőrök egyetértésével. Ha ilyen egyszerű lenne, ez lenne a világ legrövidebb vígjátéka.
A másik Sandy azonban érthető okokból nem hajlandó együttműködni. Ráadásul a maffia is üldözi egy félreértés miatt, és egy fejvadász is a nyomában van, miután a bírósági idézések a kukában landoltak.
Így végül kénytelen kötélnek állni. Innentől kezdve a határidő, a távolság és az üldözők által generált káosz őrült kalandok sorozatához vezet, melyek során a két Sandy Patterson egészen hajmeresztő helyzetekbe keveredik.
Jason Bateman kiváló választás a szürke öltönyös-nyakkendős számlakezelő szerepére. Látszik rajta, hogy maga sem gondolta át teljesen, mibe vág bele, amikor kilépett a megszokott, biztonságos környezetéből.
Az ember azonban a családjáért sok mindent megtesz. Bár eleinte ügyetlenkedik, hamar alkalmazkodik: túlél, rögtönöz, sőt, lop, csal és hazudik, ha kell. Mindezt azonban a nézők igazságérzetére alapozva, hiszen az ex-főnöke (Jon Favreau) igazán megérdemli.
Melissa McCarthy a másik Sandy szerepében kövér, slampos, és trágárul beszél. Amerikában már ezekért is bűnhődik az ember, nemhogy bankkártyákat hamisítson.
A film során számos magyarázatot hallunk arról, hol és hogyan siklott ki az élete, hiszen állandóan hazudik. Érdemes elgondolkodni, hogy aki ennyire leleményes, miért nem talál magának rendes munkát – de mégis nyilvánvaló, hogy szerethető figura. Csak barátokra és szórakozásra vágyik, és végül még az áldozatát is megsajnálja.
Sandy feleségét Amanda Peet alakítja, akit mindig is kedveltem. Bár már nem a vonzerejét használja (Bérgyilkos a szomszédom), az anyaszerep is tökéletesen illik hozzá.
Továbbá feltűnik a filmben a fejvadász szerepében Robert Patrick, aki manapság csak akkor vállal el szerepeket, ha legalább egyszer elhangzik, milyen jól tartja magát a korához képest. És valóban így van – ráadásul remekül hozza a nyers figurát.
A két főszereplő a film végére összecsiszolódik, ahogy az lenni szokott.
Egymás gyengeségeit fokozatosan felfedezve még tanulságot is kapunk: pénzért nem vehetünk igaz barátokat, és ha igazán kíváncsiak vagyunk a hibáinkra, ne csak a barátainkat kérdezzük meg, hanem időnként az ellenségeinket is.
Így közelebb kerülhetünk az igazsághoz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.