Reviewer

Ebben a siető, felszínes világban – ahol néhány helyi vélemény szerint mindenki csak annyit ér, amennyi anyagi javakkal rendelkezik, és aki 39 éves korára nem érte el a sikert, az lemarad – a boldogság meghatározása és pontos mérése olyan küldetésnek tűnik, ami lehetetlen. A boldogság ugyanis szubjektív dolog, mindenkit más dolog tesz boldoggá, és nem mindegy, hogy csak egy pillanatnyi érzésről vagy hosszabb távú boldogságról beszélünk. Mindazonáltal létezik egy kis ország, ahol mégis megpróbálkoztak ezzel. Zurbó Dorottya 2017-ben bemutatott filmje.

A monostor gyermekei már betekintést nyújtott a bhutáni mindennapokba, most pedig újra visszatér az országba, hogy más szempontokból folytassa a felfedezést rendezőtársával. De hol is található Bhután, és miért olyan fontos az emberek boldogsága?
Bhután, más néven a Sárkány országa, egy kicsi ország a Himalája szívében, India és Kína tibeti területei között. Területe körülbelül feleakkora, mint Magyarországé, és alig kevesebb, mint egymillió lakosa van. Az ősi buddhista kolostorok a magas hegyek között rejtőznek. Az élet itt sokáig elzárt volt (még az angolok sem tudták gyarmatosítani), csak a hetvenes évek közepétől kezdve lett látogatható a turisták számára, de csak korlátozottan (a napidíjat szándékosan nagyon magasan tartják). A modern élet lassan érkezett ide is, természetesen van autó, televízió és internet (igaz, csak 1999 óta), de sokan élnek ezek nélkül a mindennapjaikban.

Ez a világ egyik legfiatalabb demokráciája, a sikeres választások legitimálták az alkotmányos monarchiából való átmenetet. A nép továbbra is szereti királyát, aki békés, kiegyensúlyozott és kiszámítható életet hozott számukra. Az országban az 1950-es évekig feudális állapotok uralkodtak, nem volt úthálózat, ipar vagy akár papírpénz sem, az analfabéta lakosság elzárt falvakban élt áram nélkül és dolgozott a földeken. Ritkán hallani híreket az országról, azonban a bruttó nemzeti boldogság bevezetésével sikerült felhívni magára a figyelmet.

2008-ban vezették be a parlamentáris demokráciát. Ennek eredményeként sikeresen fejlesztették a közoktatási rendszert és terjesztették az angol nyelvet (a lakosság 20 nyelvet beszél). Az egészségügyi ellátás ingyenes (a modern nyugati orvoslás és a helyi, tapasztalatokon alapuló természetgyógyászat békésen megfér egymás mellett), az állam fizeti a külföldi gyógykezeléseket. A kormányhivatalokban, iskolákban és kolostorokban kötelező a nemzeti viselet viselése.

Az államvallás a vadzsrajána-buddhizmus, ami meghatározza az itt élők életét (bár a vallásszabadság csak formális, a nem buddhistákat gyakran zaklatják a hatóságok). Az ország alkotmánya egyedülálló módon előírja, hogy a kormánynak és a királynak egyaránt az emberek boldogságáért kell dolgoznia. "A boldogság egy helyen van" - mondja az ország turisztikai szlogene, és valóban, az ország üzenete az egész világnak, hogy az itt élők boldogabbak, mint bárki más.

Bhutánban úgy vélik, hogy egy ország fejlettsége nem csak az anyagi javakban, a termelésben és a fogyasztásban, a GDP-ben mérhető. A Boldogság Kutatóintézet folyamatosan méri és kutatja az emberek boldogságát, létrehozva a tudományosnak látszó boldogságindexet, és a kapott eredmények alapján határozzák meg a következő ötéves fejlesztési tervet és irányelveit.

Kérdezőbiztosok járják az ország minden részét, hogy különféle témakörökben felmérjék az emberek vagyonát, életmódját, családi helyzetét, és megosszák érzéseiket és gondolataikat a bhutáni életről. Amber Gurung is egy ilyen hivatalnok, aki alapos felkészülés után minden reggel kollégájával autóba ül, és a hegyi utakon barangolva eljut az utolsó otthonig. Sokféle családdal és emberrel találkoznak, és bár mindenki ugyanazokat a kérdéseket kapja, a válaszok mégis változatosak. Hamarosan kiderül, hogy a boldogság értelmezése.

Bhutánban teljesen más, mint Európában, mivel itt nem a pénzről, vagyonról, drága tárgyakról vagy külföldi nyaralásokról van szó. A vidéken élőknek fontos, hogy megteremjen a föld, legyen elég zöldség és gyümölcs, tejet, tojást és húst adó állatok, míg a városiaknak munkájuk legyen, amiből meg tudnak élni. A létezés öröme ezen a gyönyörű vidéken, ahol fedél van a fejünk felett, és mindig van valami a tányéron, alapot teremt a kollektív boldogságnak. Bár a megkérdezettek többségének nem könnyű az élete, az irigység hiánya, az egymásra való odafigyelés, a gyermekáldás, a buddhizmus és a királyba való hit, valamint az apró örömök valahogy mindenkit felszínen tartanak az életben.