Matthew Vaughn már 2010-ben beírta magát sokak emlékezetébe a HA/VER című szuperhősfilmmel. A Nicolas Cage, Aaron Taylor-Johnson és Chloë Grace Moretz főszereplésével készült alkotás nem csupán jó szórakozást nyújtott, hanem kiemelkedő teljesítményt nyújtott.
Ezt követően, 2014-ben debütált az első Kingsman-film, melyben Vaughn a James Bond stílusú, merész és lazább hangvételű kémfilm világát idézte meg, és ez hatalmas sikernek bizonyult.
Azonban azóta a Kingsman-filmek nem tudtak hasonló sikereket elérni, sem a kasszákban, sem a kritikusok körében, ezért érthető, hogy Vaughn egy friss alapanyag felé fordult.
Nem hagyta teljesen el a kémfilmek világát, csupán újított a megszokott recepten. Ezúttal egy kémregény-sorozat íróját helyezi a középpontba, akit a szuperkém, Aiden szabadít ki a kissé unalmas, elszigetelt életéből, miközben ő maga is macskák iránti allergiával küzd.
Az írónő, Elly véletlenül kiszivárogtatja Argylle történetét, ezzel haragot keltve a valódi gonosz kémszervezetben. Az alapötlet kiváló, inspirációkat merít szerte a világból, azonban a film gyakran hagy kívánnivalót maga után a kivitelezés terén.
A jó ötletek vagy nem kerülnek megvalósításra, vagy csak átlagosan teljesítenek, és a trailerben és a marketingkampányban látott sztárok alig kapnak szerepet a filmben.
A történet ügyesen van felépítve, ám néha túlságosan is leegyszerűsítettnek tűnik. A fordulatokat mindig magyarázzák, így nem adnak lehetőséget a nézőnek, hogy saját maga derítse ki a kapcsolatokat.
Ez megfojtja a néző sikerélményét, és olykor úgy tűnik, mintha Vaughn csak bizonygatná szakmai rátermettségét. Ezáltal a film túlzottá válik és átlép az olcsó megoldások határain.
A kémfilmek lényege az akció, legyen az a Bond-filmek elegáns stílusa vagy A kém szórakoztató világa. Az Argylle inkább az utóbbira hajaz, próbál vicces lenni, és néha sikerül is neki. Sam Rockwell szuperkémje kifejezetten szórakoztató, és az is, ahogy Elly ábrázolja Argylle-t a fejében.
A film elején ez az összehasonlítás érdekes és az akció élvezetes, ám a végére kezd átmenni a Kingsman 2 túlzásba vitt őrületébe.
Ez zavaró, mert az alapötletek jók, a koreográfia pedig remek, de az "epikus akciók, hangulatos zene" divatossá teszik a filmet. Nem kapunk igazi akciójeleneteket, hanem inkább színes füstökkel és giccses mozdulatokkal teli jeleneteket.
Színészek terén sincs különösebb kiemelkedés. Bár vannak nagy nevek az Argylle-ban, mint ahogy azt a reklámkampány is mutatja, de nem nyújtanak különösebben emlékezetes alakítást.
Dua Lipa jelenléte és a főcímdal is feledhető, John Cena és Henry Cavill alig kapnak szerepet. Bryce Dallas Howard és Sam Rockwell párosa viszont kiemelkedik, jól játszanak, és élvezet nézni őket. Bryan Cranston pedig rutinszerű teljesítményt nyújt, nem hozza ki magából a legjobbat, így a főgonosz szerepe inkább alibinak tűnik.
Látványvilág terén nincs okunk panaszra. Jól megtervezett, szép akciójelenetek és ötletes vágások jellemzik a filmet, bár néha rossz CGI-jelenetek rontják a képet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
