A történet fókuszában egy újságírói csoport áll, akik az USA északkeleti államain átutaznak a gyorsan kiterjedő második amerikai polgárháború idején. A veterán és elismert fényképész, Lee Smith (Dunst) és társa, Joel mindig ott vannak, ahol a legforróbb a helyzet, hogy első kézből tudósítsák az eseményeket az embereknek. Most éppen Washingtonba tartanak, hogy megörökítsék az elnök talán utolsó beszédét, mielőtt a Nyugati Erők betörnek a Fehér Házba.
Útjukat mentoruk, az idős és tapasztalt Sammy, valamint az ifjú és ambiciózus Jessie kíséri el, aki szintén fényképészeti babérokra tör, és Lee-t tekinti példaképének. Lee nem igazán örül a kezdő kolléga jelenlétének, és figyelmezteti a lányt, hogy valószínűleg olyan dolgokat fog látni az út során, amiket addig elképzelni sem tudott. De még ő sem számít arra, hogy mire érkeznek Washingtonba, belepillanthatnak a földi pokol különböző, eddig még sosem látott bugyraiba...
Ahogy látható, a cselekmény középpontjában maga a háború és annak az emberekre gyakorolt hatása áll, ami sajnos napjainkban is rendkívül aktuális téma. Az író-rendező Alex Garland (Ex Machina, Expedíció) már sok tapasztalattal rendelkezik a filmkészítés terén, és láthatóan kedveli az elgondolkodtató alkotásokat. Ezért nem meglepő, hogy a Polgárháború nem követi a tipikus hollywoodi sémákat, és egy független cég vállalta a terjesztését.
Az 18-as korhatár indokolt, mivel a film kevés kompromisszummal ábrázolja a halált - legyen az bármilyen hősies vagy értelmetlen. A véres jelenetek nem valók gyenge idegzetűeknek, és a bemutatott helyzetek is megterhelőek lehetnek. A fényképezés valóban megdöbbentő: sokszor úgy érezhetjük magunkat, mintha ott lennénk az események középpontjában, mint maguk az újságírók.
A film narratívája főként arra összpontosít, hogy milyen az, amikor hasonló válságot és káoszt kell átélnie az embereknek egy háború közepén. Bár nem mindenki fogja kedvelni a narratíva egyszerűsítését, a háború realisztikus bemutatása mégis hatásos, és Garland cinikussága is hozzájárul a mű sikeréhez.
A színészi játék nagyon meggyőző, és bár vannak hiányosságok a történetben, a film mégis elgondolkodtató és tanulságos. Bár néha túlzásokba esik, mégis megmutatja a háború valódi arcát, és nemcsak az USA, hanem az egész világ mai helyzetére is rávilágít.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
