Reviewer

Régen gyakran játszottam a Tomb Raider sorozat részeivel - ahogyan sok más játékkal a '90-es években és azok előtt is, úgy ebben az esetben is inkább azt mondhatom, hogy sokszor indítottam el a Tomb Raider játékokat, és eljutottam az első egy-két pályáig. Most, közel 28 évvel az első rész megjelenése után, 20 év videojátékos tapasztalattal a hátam mögött rá kellett döbbennem, hogy ezeket a játékokat nem csak akkor nem tudtam végigjátszani, de még ma is nagyon nehezen megy - még úgy is, hogy a klasszikus, nehézkes irányítás már nem zavaró tényező.

Az Aspyr felújította a sorozat első három részét, és bár a különbség egyértelműen látható, az élmény mégsem olyan, mintha modern, jól kidolgozott játékokkal játszanánk.

Ha csak a felújított grafikát nézzük, könnyen azt hihetnénk, hogy semmi sem változott, hiszen a textúrák régi stílusúak, a modellek is azok, már régen is így néztek ki, nehéz elhinni, hogy ez felújítás... De a képzeletünkben minden játék szebbnek tűnik. Talán Lara kinézete az, ami mégis feltűnik: arca kevésbé rémült, haja hosszabb, ikonikus domborításai kiegyenesedtek.

Hogy mennyire nem igaz, hogy semmi sem változott, azt bárki gyorsan ellenőrizheti, hiszen könnyedén váltogathatunk a régi és új megjelenés között - gyakorlatilag minden teljesen eltérő, a fények, a mintázatok, a modellek, minden sokkal részletesebb, modern, mégis megőrzi a régi stílust, ami nosztalgiával tölt el bennünket, visszarepítve a múltba.

Az átvezetők felbontása is magasabb, azokat is megtekinthetjük régi és új formában. A váltás akkor is hasznos, ha valamit nem találunk: a kulcsok például az új verzióban gyakran elolvadnak a padlóban, míg régen hatalmasak és jól láthatóak voltak, és sok, korábban világos terület most sötét.

A nehézkes irányítás ma még kellemetlenebb, mint régen, így a beállításokban megválaszthatjuk, hogy Larát a bal analóg kar segítségével bármelyik irányba mozgassuk, a lövöldözést pedig a ravaszokkal irányítsuk. Célozni így sem tudunk pontosan, de ha nagyjából az ellenfelek irányába nézünk, akkor Lara tudni fogja, hova kell lőnie.

Bossharcoknál ez valamivel nehezebb, amikor menekülnünk kell és elkerülnünk az ütéseket (most már legalább látjuk az ellenfelek életerejét), miközben a fegyveres ellenfelek olyan precízen lőnek ránk, mintha mágnes vonzana feléjük. Jobb, mint a régi módszer, de még nem tökéletes.

Apróság, de a fegyverváltás csak a menüből lehetséges - az ugrás okozza a legtöbb kényelmetlenséget. Kiszámíthatatlan, mikor dönt úgy Lara, hogy ugrani fog, és mikor választja inkább a zuhanást - hol megcsinálja, hol nem. Ha peremről ugrálunk vagy nekifutásból, nagyobb az esély a sikerre, de nem garantált. A kapaszkodás hasonlóan problémás, a legjobb, amit tehetünk, hogy minden fontos ugrás előtt elmentjük az állást. A kamera viselkedése is zavaró szűk terekben, irányíthatatlanná válik, volt, hogy semmit sem láttam, míg nem töltöttem be az utolsó mentést.