Ezúttal a régészprofesszor egy izgalmas videojátékban tér vissza, és ahogy várható volt, az Indiana Jones and the Great Circle lett a legjobb élmény, amióta találkozott az utolsó kereszteslovaggal.
Sokan vegyes érzésekkel zárták a legújabb Indiana Jones kalandot. A sorozat ötödik filmje a mozikasszáknál hatalmas csalódást okozott, és úgy gondolom, hogy nem csupán azért, amit James Mangold nemrégiben említett (miszerint a közönség kevésbé érdeklődött az idős Indiana Jones iránt), hanem mert a rendezésből hiányzott a szív, és gyakran ellentmondott a franchise alapelveinek.
A pontos részletezését most nem tárgyalnám, de például a rengeteg civil áldozat zavaró hatással volt a történetre, és Harrison Ford karaktere is háttérbe szorult. Mindez, különösen a bukás után, nem meglepő, hogy a hatalmas pénzügyi katasztrófa következtében a két évvel ezelőtt bejelentett spinoff sorozat is elhalványult. Érdemes lenne egy külön beszélgetést szentelni annak is, hogy a Lucasfilm 2012-es Disney általi felvásárlása óta hogyan kezelik a legnépszerűbb címeiket.
Ezúttal egy videojátékot elemezünk, amelynek eseményei 1937-ben, mindössze egy évvel az Elveszett frigyláda fosztogatói után, de még az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag előtt zajlanak. A történet szerint kutatás indult egy ősi erő után: a Nagy Kör 17 különböző régészeti és spirituális helyszínt rejt, melyek mindegyike mágikus köveket tartalmaz, amiket eredetileg azért alkottak, hogy átjárókon keresztül Noé minden állatfajból legalább kettőt elvezethessen a bárkájára. Ezúttal azonban fasiszták és a fiatal Henry Jones ellenségei, a nácik is rákaptak ezekre a tárgyakra.
A trilógiához híven a „MacGuffin” most is vallási vonatkozású, és a játék körülbelül 15 órás végigjátszása alatt olyan híres helyszíneken kereshetjük a kincseket, mint a Vatikán, Thaiföld templomai, az egyiptomi piramisok, vagy a hideg Himalája. Bár a helyszínek lenyűgözőek, a játék hangulata már az első pillanatokban megadja az alaphangot, amikor interaktívan átélhetjük a Frigyláda perui nyitójelenetének egy részét. Ebben a rövid szakaszban sajátíthatjuk el a játék egyszerű és letisztult irányítását, amely a nyitások és pókháló leszedések révén mintha egy VR játékban lennénk.
A MachineGames 2014 óta megjelent Wolfenstein játékainak rajongói sejthetik, hogy milyen erős atmoszférája van ennek az „Indiana Jones szimulátornak”. Az Indiana Jones and the Great Circle rengeteg akcióval teli jelenetet kínál, de a játékmenet főként a lopakodásra és az okos fejtörők megoldására összpontosít, ahogyan azt a filmek is sugallják.
Tehát nem kell bonyolult csapdákból kijutnunk, mivel a fejlesztők inkább a gördülékeny játékmenetre helyezték a hangsúlyt. Ha pedig az akcióra vágyunk, semmi gond, hiszen Indy öklével és korlátozott lőszerű pisztolyával könnyedén felveheti a harcot az ellenfelekkel.
Azonban fontos, hogy Indy fáradékony, amit a fejlesztők úgy kompenzáltak, hogy lehetőség van a karakter fejlesztésére. Ehhez folyamatosan kell keresgélni különféle tárgyakat, leírásokat, pénzt és ereklyéket, valamint ahogy haladunk előre, lehetőségünk nyílik például az állóképesség fejlesztésére is. Szerencsére bármikor visszatérhetünk a már bejárt helyszínekre, így ha valamelyik feladatot kihagytuk, akkor sem kell csalódnunk, és tovább fejleszthetjük Dr. Jonest.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
