Reviewer

Már 2014-ben megkezdték a kezdeti tervezést a Szeplőtlen című filmhez, Sweeney részt vett a meghallgatásokon is, de mindeddig nem valósult meg a projekt.

Sweeney most producerként lépett fel, megtalálta az írót, átnézte a forgatókönyvet, és megszerezte a rendezőt – Michael Mohant, akivel már korábban is dolgozott az Everything Sucks! (2018) és a Kukkolók (2021) című filmekben -, valamint támogatókat szerzett és eladta a filmet a Neonnak.

Nyilvánvaló, hogy a színésznő nagyon közel érzi magához ezt a történetet, de kérdéses, hogy valóban megérte-e ennyi fáradozást a végeredmény.

Cecilia, akit Sydney Sweeney alakít, gyermekkorát egy közelhalál-élmény határozta meg, és a túlélését Istenhez kötötte, ezért életét a vallásnak és a hitnek szentelte.

Ez a vonzalom vezette Olaszországba egy elszigetelt zárdába, ahol novíciusként szeretné eltölteni az életét Isten szolgálatában, imádkozva és segítve társait. T

ermészetesen Ceciliát a többi apáca és a pap, akit Álvaro Morte alakít, is szeretettel fogadja. Azonban hamarosan furcsaságokat vesz észre, mintha egy szektával lenne dolga a kolostorban.

A legnagyobb rejtély azonban az, hogy hogyan lehetséges, hogy a szűzessége ellenére teherbe esett.

Kezdem azzal, ami a filmben jól működik, ez pedig főként a vizuális megvalósítás. Nem csak a festői tájakra gondolok, hanem a kameraállásokra is. Remekül vannak megtervezve, és vannak olyan jelenetek, amelyek különösen megragadják a figyelmet - például amikor Sweeney éjszaka kiszökik a kolostor udvarára, és közben a kamera közelről követi őt. Ehhez társul Sweeney alakítása is, ami egyre természetesebbé válik a film haladtával, így a fontosabb és akciódúsabb részeknél, amelyek a film nagy részét teszik ki, összehangolódnak az elemek, és élvezhetővé teszik azokat.

A Szeplőtlen nem hosszú, és ez nagyon jól áll neki. Ügyesen kezeli az időtartamát, és a 89 perces játékidő alatt soha nem érezhető, hogy valami túlzottan el lett volna nyújtva vagy valami fontos hiányzik.

A történet szépen halad, és a készítők pontosan tudták, hogy mennyi időt bír el a vászon, és mennyit nem - legalábbis időbeli szempontból.

A film kezdetén, amíg Cecilia teherbe nem esik, próbálkozik a karakterek bemutatásával és a hangulat megalapozásával.

Alapvetően nem mondható, hogy a karakterek rendkívül egyediek lennének, megkapjuk a lázadó, dohányzó apácát, aki előző életéből menekült a zárdába a férfiak világától; valamint a másokkal, különösen Ceciliával versengő apácát.

Megjelenik az elsőben tetszelgő pap is, aki mentor szerepet vállal.

Az, hogy mennyire kihasználja a film a műfaj adta lehetőségeket, már egy másik kérdés. Vannak előre látható "jump scare"-ek, bár nem túl sok, és inkább mulatságosak, de mintha a film nem tudná eldönteni, hogy pontosan milyen horrorfilmet szeretne lenni.

Nem sikerül kellően félelmetes atmoszférát teremtenie, és bár a látványos jelenetek eléggé véresek, mégsem hatnak kellően erősen.

A film vége pedig nem kielégítő, sőt inkább kellemetlen volt számomra.

Annak ellenére, hogy a karakterek nem rendelkeznek túl egyedi vonásokkal, és a hangulat mintha három különböző műfajt próbálna ötvözni egyszerre, van valami a filmben, ami kissé érdekessé teszi. Miután kiderül, hogy a főszereplő várandós, felmerül a kérdés: Hogyan?

A válasz nem igényel túl sok agymunkát, egyszerűen groteszk és szürreális, de elég ahhoz, hogy lekösse a figyelmed, még ha nem is lesz rajta izgalmad.