Reviewer

Humphrey Bogart talán meglepődne, de mi ne tegyük! A Duck Detective: The Secret Salami ügyesen és humorosan forgatja fel a jól ismert nyomozós műfajt, hogy mindenki kacagjon.

Mindannyian ismerjük a film noir műfaj jellegzetességeit. Általában elengedhetetlen egy lecsúszott magánnyomozó, aki az alkohol rabja, de néhány rendezetlen számla miatt kénytelen elvállalni egy gyilkossági ügyet, ahol a végzet asszonya is felbukkan, miközben mélyenszántó jazz dallamok szólnak. Nincs is ezzel semmi baj, még akkor is imádjuk, ha ezeket a kliséket újra és újra látjuk. De miért ne lehetne egy kicsit megbolondítani a receptet? Végül is a szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket. Különben a világ unalmas és kiszámítható lenne, nem igaz?

Nos, a Happy Broccoli Games pontosan ezt az elvet követi (talán még a cég nevét is ennek szellemében találták ki). Játékuk főszereplője egy kacsa, aki utolsó pénzét függőségére költötte – kenyérfüggő. Pénz híján elvállalja az aktuális ügyet: ki kell derítenie, ki lopta el a megbízó szendvicsét a BearBus vállalatnál. A helyszínen azonban egyre nagyobb titkokra derül fény, és még szalámi csempészés gyanúja is felmerül. De az első kérdés rögtön az, hogy egyáltalán ki bérelt fel minket?

Mint látható, a Duck Detective: The Secret Salami nem veszi magát komolyan, inkább humoros alkotás. Ezt a grafikai stílus is erősíti, amely kellemesen rajzos – papírmasé karakterekkel, akik mozgása olyan, mintha egy gyerekmagazinból kivágott figurák elevenednének meg a képernyőn. Szerencsére a szereplők szövegei mind szinkronizáltak – sok indie játék követi el azt a hibát, hogy nem alkalmaznak hangszínészeket, pedig a téma megkívánná.

A játékmenet pofonegyszerű: van pár interaktálható pont, amelyekből információt nyerhetünk, illetve beszélgethetünk a helyszínen található dolgozókkal. Ezután lehetőségünk van következtetéseket levonni, ami abból áll, hogy kapunk egy hiányos mondatot, amelyet a nyomozás során megszerzett információkkal kell kiegészítenünk (hasonlóan a kiváló Return of the Obra Dinnhez). Kezdetben meg kell ismernünk a szereplőket – kitalálni nevüket, foglalkozásukat, motivációjukat. Onnan már minden simán megy, szép lassan (2-3 óra alatt vérmérséklettől függően) felgöngyölítjük az ügyet.

Persze a feladványok egyre bonyolultabbak, de aki figyel, annak így sem lesz nehéz dolga. A próbálkozás és tippelés is opció, de ez csak akkor működik, ha már minden szükséges szót, fogalmat és nevet megtaláltunk (a játék külön jegyzi ezeket). A végére egész korrekt kis dráma kerekedik, és a szereplők egymáshoz való viszonyai is érdekesen alakulnak (bár a noir rajongóknak ezek a sablonok ismerősek lesznek, így a klisé ezúttal segítség).