Bár régen, 1994-ben, sok időt töltöttem a Donkey Kong klasszikus verziójával a Game Boy-on, a 2004-es Mario vs. Donkey Kongról valamiért eddig csak homályos kép él bennem.
Amikor tavaly a Nintendo bejelentette a remake érkezését, rögtön felkeltette az érdeklődésemet, és most, miután 5-6 órát eltöltöttem vele a Switchen, örülök, hogy lehetőségem volt újra átélni ezt a játékot, ami alaposan felújítva került elő.
Azonban sajnos ezúttal az eredeti anyag nem öregedett olyan szépen, mint például a The Legend of Zelda: Link's Awakening esetében. Bár a látvány és a zene frissítése jól sikerült, maga a játékmenet kissé hiányérzetet kelt bennem.
A hiányérzet fő oka az, hogy a játék már nem igazán kielégítő egy modern játékosnak. Ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne a Mario vs. Donkey Kong, és nem is akarom előre temetni a remake-et.
Ez távolról sem igaz. A Mario vs. Donkey Kong minden szempontból remek játék, de a logikai feladványok főleg olyan mechanizmusokra épülnek, amelyek már nem annyira izgalmasak a mai játékosoknak, hiszen sok más logikai platformer közül választhatnak, amelyek inspirációt merítenek a Nintendo klasszikusaiból.
Mindazonáltal ez a remake tökéletes lehetőséget kínál arra, hogy újraélesszük ezt a játéktörténeti mérföldkövet.
A fejlesztők tényleg nagy munkát végeztek a remake elkészítése során. Nemcsak a játékot ültették át a Super Mario Bros. csodálatos stílusába, hanem újrahangszerelték a régi, megismételhetetlen dallamokat is, ami nagyban hozzájárult az egész játék hangulatához.
Új átvezetők is kerültek a játékba, bár az eredeti történet változatlan maradt: Donkey Kong éppen a TV-t nézi, amikor megjelenik a Mini-Mario játékfigurák reklámja, és innentől kezdve követi a történéseket, amelyekben Mario szerepet játszik, hogy visszaszerezze a gyár ellopott játékfiguráit.
A játékmenet lényegében egy oldalnézetes logikai platformer, amelyben különböző kapcsolókkal és akadályokkal kell megoldanunk a pályákat. A cél mindig egy aranyszínű kulcs felvétele, amely a következő pályára juttat minket, ahol már megmenthetjük a játékfigurákat.
Ezek a figurák minden világban követnek minket, minél többet mentünk ki, annál jobb értékelést és több életet kapunk a Donkey Kong elleni harchoz. A harc során Donkey Kong mindenféle tárgyat dobál ránk, és az egyetlen módja a győzelemnek az, ha visszadobjuk neki.
Az egyik legnagyobb erőssége a játéknak a kooperatív mód, ahol egy második játékos is csatlakozhat Toad szerepében. Ketten még több kihívást jelentenek, és a két karakter közötti interakciók új megoldásokat kínálnak a pályákon.
Ami számomra problémás volt, az a játék nehézsége. Bár a vizuális megjelenés minden korosztálynak megfelelőnek tűnhet, a játékmenet néha túl bonyolult lehet. Bár a borítón 3 éves korhatárt láthatunk, kétlem, hogy egy ilyen kicsi gyerek könnyen boldogulna a sok kapcsoló és teleportáló pont között.
Felnőttként viszont a kihívások gyakran kevésnek tűnnek. Ezt egy kicsit ellensúlyozhatja a Time Attack mód, ahol gyorsan végig kell mennünk az összes pályán, de csak azután érhető el, hogy már legalább egyszer végigjátszottuk az összeset.
Bár az eredeti anyag kissé megkopott az idő múlásával, és sok más alternatíva is elérhető, például a Captain Toad: Treasure Tracker, ha a Mario vs. Donkey Kongot szeretnénk újra átélni, vagy először játszanánk vele, akkor ez a remake ideális választás lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
